Azóta
Feldúltuk egymás életét:
a zárt-ablakú nyugalomba
belerobbant, akár a bomba
és cafatokra tépte szét
az ál-boldogság függönyét
az az éjszaka, mely karomba
sodort, mígcsak a hajnal lomha
fényén nem foszlott a sötét.
Azóta minden más lett: a tervek,
álmok, országok, városok,
barátok, arcok és szemek,
s akik mellettünk fekszenek:
mert legjobban az változott meg,
ami semmit se változott. . .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése