Nyárutó
Szemedből visszatükröződik az arcom,
szívedből visszatükrözódöm,
így teljesedek be, szelíden megérve immár az örömre,
ámulva és önfeledten reszketek a mosolyodban;
hát köszönöm, hogy vagy, hogy lélegzel,
hogy jársz-kelsz,
hogy ajtót nyitsz, hogy öltözöl, hogy vetkezel,
hogy megfelezed minden percem, szívverésünkkel
bedobogjuk az időt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése