Szavak
Fagyott szívem feláldozom
a szavak csodaváró oltárán.
Ragyogni álmodtam az égben,
felsikolt bennem földi éltem,
szavak dőlnek bennem toronnyá.
Velünk repülnek a napok, szebb
holnapot simítják elénk az angyalok.
Felhők peremére ülnek a szavak,
a múlt levelei vetetlen gondolatok.
Őszülő erdők lombjai súgnak halkuló éneket,
a termékeny szeptember ágyaz jövendő avart.
S itt a csendes Tisza sárga vize mossa elém
sétáim szikrázó fényeit, hátam mögött lépteim
koppanása a körúton, óhajok csobognak talpam
alá, közben magamhoz ölelem a folyó szavait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése