Werfl Andrea

Felriaszt a hajnal

Álmom súlyos, felriaszt a hajnal,

lenyűgöznek az éjszaka rémei.

Az ébredő fényben még látom

lassan foszló látomásom képeit.

Elnémít a tudat: magam vagyok.

Elűzni az árnyakat egyedül hogyan lehet?

Riadtan keresem a reményt,

talán él valaki, aki őszintén szeret.

Nem egy álmot vagy vágyott ideált,

hanem engem, hús- vér tenmagam:

mélabúra hajló lelkem, álmodó dalom,

törődött kezem, őszülő hajam.