Lányi Sarolta,

Nyárfa

Fölöttem nyájas nyárfa súg

Fülembe méla verseket ...

Halkan homályba hág az út

Titokba, lassan este lett.

Ó, drága nyár, ezüstös végig

Lombod, mint lelkem, reszket,

Költő vagy és fölérsz az égig

S búmat az égre fested.