2011. augusztus 10., szerda

Jagos István Róbert


Csendes balkon


Tévúton ébredt a fáradt alkony
Az idő változást pereg
Elmúló remény e csendes balkon
Hol az ember néha elmereng
Szél borzol bizonytalanságot
Hajamba túrja érveit
Szememben időz zord magányom:
Így folynak el ifjú éveim


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése