Késik a csend
Vénül a Hold
ráncolja homlokát,
kunyhónak támaszkodik az este...
köd hajol le a fákról
rászáll a síró ereszre.
Késik a csend.
Szél parolázik
a fákkal,
fakul a zöld, térdel a nyár...
az ég partján, színeit pazarolva
ívét bontja el
egy szivárvány...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése