2011. október 5., szerda

Károlyfi Zsófia

Szép ringatásunk


Nézlek, peregnek múltunk percei
Lelkedbe lépek
Lelkembe lépsz
S míg az idő madárrá tollászkodik
Öleljük egymás életét.

Nézünk, behunyt pilláink képei
Testünket várja
Testünkre vár
S amíg érintésünk beszélni tanít
Mosollyá némul a száj.

Nézel, terved már jövőnk percei
Szívedbe látok
Szívembe látsz
S amíg múltunk csókokból építkezik
Ma elringat, miénk e` tánc.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése