dalba(n) hal(l)va
beléd takarózom ha jön a tél
tavasszal szirmot bontok
leszek csupa kék
ablakot nyitok veled a nyárnak
ősszel ha hullnak a csillagok
érted velük együtt halok
sóhajod nélkül nem rezdül
keble a világnak
paplanom vagy
a tüzes vágy
leheleted átfut a szobán
míg rám simul
papucsban lopakodik be
még a napsugár is
de szürkül a szem
a fény csak máz
közönybe tágult a határ
felettem összeértek
a didergő hársak
asztalon gyűrött fecni várt
- szemétben hányszor landolt -
'ne várj
elmentem
a kulcsot hagyhatod a zárban'
templomi csendben öltözöm
meghalljam hogyha beköszönsz
imádlak
torkom már nem fojtja harag
kabátod magadon ne hagyd
ülj ide mellém ne is szólj
a csend beszéljen
most az a jó
ölelj vagy ölj meg
oly mindegy
nélküled vége a világnak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése