Zsefy Zsanett

llathiányos estek


Észrevétlen tört rám a hiány,
ahogy a nyári sétán
a magány belém karolt.
Az est csillagköntösét
magára húzta az ég,
de a felhők tavában
- talán nem is olyan rég -
valami elfogyott.

Hiába öblítette az éjszakát,
lesve az Úr szavát,
megannyi csillagrobot.
Valami valahol elveszett,
mióta az estikék illata
nem lengedez
kertemben
a szín is megkopott.