2012. október 19., péntek

Bartalis János

Ha tudnám


Este van. A hold arca csókol.
De szobám sötét. Most fájna meghalni,
elmenni a föld alá, temetőbe.

De mégis... ha tudnám – valahol
isten két karja vár,
fejem felett az örök fény kigyúl,
s elmúlna földi zaj s kétség:
cseppet sem rettentne a sötét.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése