Ignotus Pál

Neki


Ne nézze senki, hogy s mint szenvedek,
Nem kirakatnak vagyok én beteg -
Megverhet a sors, ám le sose ver,
Pofon vághatnám, aki szánni mer!

De te, káröröm a felhők fölött,
ki árva férged mind kiböjtölöd,
S tört vetni szabsz meg sorsot s utakat:
Te nézz le, láss meg és szégyeld magad!