Az alkonyati vendég
Beköszöntem az életedbe.
Jó estét! - szóltam csendesen
Bocsánatkérőn, ijedezve.
Jó estét! - de óh, nem tudtam soha
Igazában hogy jó-e néked
A hallgatag esték bús sora.
Hátha hiába, hiába kívánom…
Mi is volna jó néked rajtam
Szegény, félőnvíg esti lányon?
Estédbe kopogó késő vendéged
Bús esti lepkéd mért vagyok,
Miért hogy sírva szeretlek téged?
Valami nyáron valami kertbe'
Valami lány, ki nem én voltam
Bekacagott az életedbe.
Pompás ifjúságod reggelén
Vidám jó reggelt más kívánt néked
Nem én…
Bús esti lepke, késő vendéged.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése