Lator László

A víz a víz


a szélben áll két keze röpköd
szélfútta virág szirmai
átlátszóvá mossák a fény
hosszú hullámai

a lepkék megpihennek arcán
mert immár végképp egy velük
erdők vizek vele dalolják
egyforma énekük

a víz a víz a drága víz
partjára száll egy nagy madár
két szárnya közt tarkán lobog
az álombeli táj

a hulló napból visszanéz
csodásan virágzó szeme
nyírfák húrjain zeng tovább
a gyöngyöző zene