hozzád zuhanó
álomtalan éjszakán
önmagukba fordulnak a fények
úgy izzanak fel a gondolatok
hogy lassan elégek
elmondhatatlanul szép
ez a hosszú-hosszú repülés
fáradt csodába takarózom
és szállni akarok még
csillagom, ma az éjszaka
olyan közelre hoz
hogy megszépül a vers zuhanása
avarba zizzenõ fenyõtoboz
lesz a szó, és
mélyen belül zendül a rím
szívembe burkolózom és
elfelejtem a hideg esõt odakint
ma ez a zuhanó vers
szállingózni kezd, és suttogni neked
és tétova mozdulattal egy
percre érinti kezed
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése