William Blake: Ó, miért születtem

 Ó, miért születtem 

 
 Ó, miért születtem ennyire másnak?
Miért, hogy egyetlen rokont ne lássak?
Az én szemem tűz, az én szavam méreg;
Hát hallgatok, tétlen és társtalan élek.

Versemre gyalázat, Képeimre átok,
Csitulj, gyűlölt kedvem! magamra kiáltok,
Tollam és irónom meddig szégyenít még?
Temetkezz, Tehetség, s pusztulj vele, Hírnév!

Vagy túlsok, vagy semmi, ami rám még várhat:
Sikerért irígység, Tűrésért utálat.

(Gergely Ágnes fordítása)