Tóth János: Régi nyár

Régi nyár

Apám tenyerében ott ült a nyár:
édes szemű szeder,
irigyen sárgult a kalász s a szár
a földre tett veder,
mert mézvére szétfolyt a nyelvemen
bódított a zamat,
azóta tán sohasem éreztem
ilyennek a nyarat.