Szilágyi Domokos: Kis szerelmes himnuszok
II.
II.
Utállak, mert nincs percnyi nyugtom.
Fájok már, fájok izzani.
Cipellek remegő inakkal:
oly súlyos vagy, ha nem vagy itt.
Mondd, mért vagyok telhetetlen?
Mondd, mért vacogok nélküled?
Adj csöpp nyugalmat annak,
Aki nyughatatlanságra született.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése