Tóth János: Ha levél lehetnék

Ha apró sárga falevél lehetnék
S az Ősz fagykarja letépne,
Szél hátán messzire röpülnék,
Magasból néznék a vidékre.

Felhők közt vidáman nevetnék,
Pörögnék a légben kábulatban,
De a földre vissza–visszanéznék,
Hisz lennék fenn, de magamban.

Földre vágynék faanyám lábához,
Összebújva testvér levelekkel,
Álmom adnám a természet álmához,
Porladnék apró kis neszekkel.