Nagybányai versek
I.
Duruzsol a csend... a zaj tétova sugarai megtörnek falaimon,
ők állnak s őrzik nyugalmamat,
olykor - mintha áldoznának - hajlongnak a lassu szélben.
Szél cirógatja őket,
csend melengeti
s ápolja a hunyó nap mosolya.
Ez a tiszta alkony!
egünkön néma nyáj halad s távoli ének borzolja a lankát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése