Kálnoky László

Erőm csüggedt. Reménytelen a harcom,

mert arcod átvilágít minden arcon,

tilt a csóktól, nem enged el az ágyig,

s mint madárral, csak félig elevennel,

sötét kezek labdáznak a szívemmel,

mely elrepülni, menekülni vágyik.