Őrzöm minden rezzenésed
Mint a kenyér az éhet elveri:
úgy csillapítod nagy magányomat —
egyéniséged drága kincsei
szórt magokként lelkembe hullanak.
Kedves szavak: csak sarjadozzatok!
Tőled valók: kalászba szökjetek!
Őrizzétek meg bennem az illatod,
mint titkukat a néma tengerek.
Szóltál hozzám: s már nem vagyok magam;
még akkor sem, ha nem vagyok veled —
lejátszhatom magamban untalan:
mit mondtál s minden rezzenésedet.
Tavaszt bontott bennem szemöldököd
és férfivá érlelt a nyár: hajad —
mi lesz az őszöm ennyi szín között?
S hullatsz-e rám a téllel majd havat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése