Felhőlány
Hajába csókol a napsugár
ahogy vízre hajlik a lány.
Kezéből egy csokor virág
merül a Kedves után.
Sötét a tó, mélye való
gondokat, bút temet.
Ki tudja mennyi titkot rejt
ott búvók tekintete.
A templom tornya mennybe ér.
Harangszót simít a szél.
Összeolvad felhők csücskén
a könny, a föld s az ég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése