Jagos István Róbert

Csendes balkon

Tévúton ébredt a fáradt alkony

Az idő változást pereg

Elmúló remény e csendes balkon

Hol az ember néha elmereng

Szél borzol bizonytalanságot

Hajamba túrja érveit

Szememben időz zord magányom:

Így folynak el ifjú éveim