Stetka Éva

 Erősnek lenni


Álmomban folyó fölött mentünk át a hídon,
Hömpölygött sárgán a Tisza.
Karfa nem volt, a hullámokra hajoltunk,
S elénk esett egy vörös gumisapka.

Valaki úszott, segítségünk kérte,
Lehajoltunk, de mély volt
A víz örvénye, ússz csak, biztatgattuk,
És messzi volt a türkiz-sima égbolt.

Az ébredés megrázott félelemmel,
A feladat hát abbamaradt.
Hányszor segítünk s hiába, s nem egyszer
Hány fuldokló maga marad. . .

Látom még a Tiszát, a falat, kőhidat s még
Az égbolt mélyét, s tudom, mit teszek.
Minden veszélyben elkél a segítség,
S a hátországhoz kell a szeretet.

Lehet, hogy nagyon óvatosan élünk,
Lehet, nem tudjuk, mit kell tenni még.
Erősnek lenni, veszélyekben élnünk
A szív tanít meg, emberiség.