Isten vén malmai
Gyorsabban, mint a fiatalokon
hogy futsz idő, az öregeken át!
Hogy csobog-zuhog multtá a jövő!
Hogy forog, űzve egy a másikát
szív és agy – a két malombeli kő!
Szaporábban, mint akár tavaly is,
mind sebesebben, sorsom gépei,
jártok vásottan is! Vagy épp azért?
De meddig birtok még úgy őrleni?
S ér lisztem, amennyit a mag igért?
Sürgetőbben, mint akár tegnap is,
meddig öntesz még belém gabonát,
Gazda? – hogy én is megnevezzelek!
Javíts, olajozz. Járjak úgy tovább
– kenyérváróid megkeressenek.
Müködtetőbben, mint valaha is
ömölj, idő, forogjatok ti, agg
szivek, agyak, higyjétek, lesz, aki
számba veszi hű buzgalmatokat –
Őröljetek, Isten vén malmai.
Csikorgóan, még csikorgóbban is
ocsút, követ, port kirostáljatok.
Nem titeket Ő: ti méritek Őt!
Hántsatok ki abból, amit adott:
embernek ehetőt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése