Gondolatok a versről...



"A vers valami éteri magány, amit mégis meglehet osztani.Egy pont, melyben benne csillog a világegyetem, mint pupillán a könny."

(Gyurkovics Tibor)



"A vers árnyék, a fény gyermeke, megfogni nem tudod, sejted, hogy van valami titka, amit még az sem képes megfejteni teljességgel, akiből, vagy akin keresztűl érkezik..."




Károlyi Amy Félig, egészen

Ahogy a könnyek egymásba csöppennek,
kanyargós patakká keverednek.
A vers-sorok épp így viselkednek.

Lecsöppenő szót hívja a másik.
Egymásbatünnek, félig, egészen.
Aképpen növekednek,
ahogy az alkonyat az égen.