2015. december 29., kedd

Vékony Andor: Válasz a válaszok helyett

Vékony Andor: Válasz a válaszok helyett

 
Szavak varázsa
körbefon. Írsz, olvasom.
Lelkem válaszol.

Néha csak ennyi,
megérteni, őrizni,
őszintén égni.

Hosszú út során
vinni magunkkal tovább
őt, a másikat.


2015. december 25., péntek

Üzenet

BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET,  ÉS BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK!

2015. december 23., szerda

Gámentzy Eduárd: Elveszett szerelem szonett

Gámentzy Eduárd: Elveszett szerelem szonett


Mint sűrű éjben lopakodó árnyék,
Oly észrevétlen volt és nesztelen.
Lehetett volna véletlen ajándék,
Lehetett volna, bár ezt nem hiszem.

Hozzám simult, s úgy nőtt bennem a szándék.
Sorokba zárni, maradjon nekem!
Szívembe rejtett, csillogó kis játék,
Hogy süssön át kopottas ingemen.

De nem találtam ceruzát, se tollat.
Távozó lépte köveket csikorgat,
Emlékezetből írom ily' sután.

Könnyű nyomát a föld rég eltemette,
És nem hagyott itt semmi mást helyette,
Illúziót, egy szürke délután.



2015. december 22., kedd

Ladányi Mihály: Nyolc sor

Ladányi Mihály: Nyolc sor


Nem is tudom,
hogy mi van a gyönyör alján
hogy reggelre
mintha nem is lett volna
hogy reggelre
mindegyik szerelem
kitömött kék madár
pereg a tolla


2015. december 20., vasárnap

P. Pálffy Julianna: Intermezzo

P. Pálffy Julianna: Intermezzo


Valamikor réges-régen, rám talált ez a dallam,
sokáig nem ismertem, címét nem jegyeztem,
csak ott élt a szívemben - gyönyörűen szólt -
szárnyalt velem a képzelet, soha nem feledtem.
Álomképet hozott felém, tudtam és vártam,
valaki majd válaszol, az õ szívében is nyár van;
összecseng most e kettő, az édes szerelem
és a muzsika - elvarázsolt, itt van velem.

Amikor hallom, olyan, mintha itt lennél még,
varázslat tart fogva, mintha nem is én lennék,
te szólnál hozzám, kezed fogná a kezemet,
selymes száddal simogatnál, édes csókokkal
becéznéd a szememet, adnál és kérnél, bíznál
és szeretnél, s akkor, eltűnne a fájó messzeség,
mert - ebben a gyönyörű, mesebéli zenében,
ott van a múltunk - a kezdet, a jelen és a vég.


2015. december 18., péntek

Tóth Árpád: Őszi kérdés

Tóth Árpád: Őszi kérdés


Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,
Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér,
S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze,
S róluk a szénaillat meghalni visszatér?

És fájt-e, amíg nézted a nyárfát révedezve,
Hogy reszket agg feje, az ezüstös fehér,
S hogy édes életednek újra egy éve veszve,
Mert viszi már Szeptember, a nagy szénásszekér?

S ültél-e elfáradva kemény, út menti kőre,
Merőn bámulva vissza az elvakult időkbe
És feldöbbenve: jaj! Ha most ledőlnél halva!

S eszméltél-e fel árván az éji hidegen,
Mikor a késő szellő, mint kósza, idegen
Eb, lábadhoz simult, s bús kezeidet nyalta?


2015. december 17., csütörtök

Nagy Ágnes: A nap

Nagy Ágnes: A nap


Volt, hogy úgy éreztem
igazán boldog vagyok,
olykor azt hittem
a nap csak nekem kel föl.
Amikor pedig már
Te is bennem éltél,
biztos voltam abban, hogy
egész nap
jó idő lesz.