Dénes László: Megnyugvás

Dénes László: Megnyugvás


Ne szálljon arcom el, mint nyári pára,
Ha meglep majd a jeges hótömeg!
Ráfagy kesztyűs kezem a hólapátra,
Utat vágnék hozzád, még jól jöhet.

Közénk vetülnek ronda rianások.
Mi kényszerített, hogy a póluson
Építsd fel igludat? Jelekre várok.
Ne rémüldözz majd, hogyha megtudom…

Toporgok gyáván, bőgve tehetetlen,
És várom, jöjjön már az olvadás.
Hóbuckaágyam, hagyva bevetetlen,

Mentsváram lesz, ha rámtör oly csapás,
Mi tőled jön. Mert értetlen, kegyetlen
Asszony lehetsz csak újra, semmi más.