Monológ
Élni készülődöm! Hosszú-hosszú évek,
eszméletem óta, s amíg lesz erőm, és
amíg gondolkodom, élni, amíg élek:
Minden órám, minden percem készülődés.
Élni készülődöm! S rendre semmivé lesz,
elbukik a szándék: kisfiú kezébe
szorított cukorként olvadt el az édes
gyerekkor s az ifjú szív mindent-merése.
Nem tudtam a jót, a csodákat kivárni,
nem az áprilisból a májusba lépni,
sem a létezésből életet csinálni;
nem leli helyét a nap alatt a férfi.
Meddig, Uram, meddig? Vagy már így maradhat?
Mintha öregednék . . . Rohannak az évek?
Keserű falkában üvöltve rohannak
nyomomban a meg nem valósult remények.
S újra készülődjem, és megint reméljek . . .
S kialszik a szív, mint leöntve a lángok.
Elmúlik az élet! Elmúlik az élet,
míg konokul a kezdetére várok.
(Benjámin László fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése