2010. november 22., hétfő

Vázsonyi Judit


Rossz passzban


Elszöknek a nappalok, és én alig-alig vagyok
Ébreszt a hajnal, de eltévedek, még körül sem nézhetek,
már újra hív az álom, magam köré fonom hálóm,
s nem tudom, hol van a világom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése