Hiány
Pattogó
lángszemecskék
szikrázva ugrálnak egyre tovább,
barátságossá varázsolják a szobát.
Fényecsettel
a falra
lángszirmot fest a tűz olykor,
aztán rídogálva önmagába kóstol.
Hatalmas
kályha
gubbaszt a szobám sarkában
és nagy rakás hamu marad a markában
reggelre.
Kihűlt
testében koromszagú a vágy,
de most még karja puha, öle lágy.
Melege
van a macinak,
melege a könnyező bohócnak,
s a fején kunkorodó kócnak.
Virág,
a szöszi...
ágya ürességet dédelget,
álmában nyöszörög, mert gazdája nem lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése