Esőcseppek
hogy többet nem leszek,
a könyvespolcon kis kötet leszek.
Mi életem volt: öröm, szenvedés,
sötét sorok örök csendjébe vész.
Néhanapján egy kéz értem kinyul,
s zörgő lapjaimon váratlanul
fölsüt egy szó, mint másvilági hold,
s új életet kezd, ki fölém hajolt.
Gomolygó századok fojtó ködöt
lehellnek szét a holt sorok fölött: Eljön a nap,
tartsátok lapjaim a fény felé
és lássátok meg rejtett vízjelét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése