Metszet
Az éjszakában kövek hevernek,
köztük az árnyak fekete vermek,
ott a szél és víz deszkákat omlaszt,
csigahéjakat, csontokat porlaszt.
Lobogó lángtól majdnem élednek,
hol összegyűlnek, hol elszélednek,
s mikor a mécset tenyér takarja,
a kő-táncosok megfagynak újra.
Túl az őrségen, a végső házon,
ahol nincs többé, aki vigyázzon,
az utak sötét torkolatában
kövek hevernek az éjszakában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése