Vészi Endre

Lehunyt szemmel

Lehunyt szememmel

védem magamban azt aki voltunk

lehunyt szememmel

az optikát

szélfujta utcák tavaszi fák

ezüsten metszett jéglemezek

hunyt szemem mögött sértetlen a kép

az idő már soha nem bonthatja meg

arcodnak gyönyörű szerkezetét