Versben mondom el...
"…..irigyen tisztelek minden költőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben."
2011. május 20., péntek
Werfl Andrea
Tavaszi hatsoros
Szirmait bontogatja a hajnal,
szitáló fénye áradó meleg.
Születő mosolyától álma illan,
bár a tél könnyeitől teste még remeg.
Tavasz aranyló árnya nyújtózik a fűszőnyegen,
mosolyától felébred bennem újra a szerelem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése