2011. november 10., csütörtök

Kovács Daniela

Mondd, Édesem, ha hirdetni akarlak...


A márciusi hajnal csábos bíborában
dallá ringatom asszonyvágyamat
szóba elegyedek az integető fákkal
de téged elrejtelek, meg ne lássanak.

Dús gyönyörünkről mesélek a szélnek
s visszacsillog elevenen arcomon a tűz
a foszló sötét örül a vágykeltő beszédnek,
majd lágy fuvallatként karjaidba űz.

Szél-pengette hangján kíváncsian faggat
folyvást rólad kérdez a százszínű világ
mondd, Édesem, ha hirdetni akarlak
gondolod, hogy titkunk hevét kibírják?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése