Csendbe merülve
Most jó kicsit megülni itt a csend közepén...
A gondolat hátradől velem a pamlagon,
Oly békésen nyugodt, már nem bánt,
nem ostoroz,
S a csend puhaleplével takar, míg hallgatok.
Most jó itt megülni a némaság szívében...
A gondolat szelíden pihen meg lelkemen,
Oly édesen simogat, fájdalmat nem okoz,
S kimondatlan szavak szólalnak meg bennem.
Most jó kicsit ülni a hallgatás ölében,
A gondolat álmosan-bújva ring velem,
Oly kedvesen ölel, mint őszinte szerelem,
S a legszebb álomösvényen hozzád elvezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése