Egyedül
Engem így kellett hagyni,
egyedül...
A világnak kitakarni.
Hangokkal a szívemben
halkan suttogtam...
Meghallják tán',
mit mondani akartam
másnak, száznak,
szeressék a zenémet,
néha muzsikál a lélek.
Zsong a dallam,
suhan a léptem,
visszhangzik fűben, fában
az a szerény akkord,
ami az életemben szólt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése