Visszafelé az úton
Elindulok,
visszafelé az úton.
Lassú léptekkel,
az egyszer már volt bizonyosságba.
Lassú léptekkel, hogy
felfedhetetlenül takarja
az elhagyottat feledésbe,
visszafelé az úton.
Így, csak így sötétül
a halál jöttéig a felejtés:
az élet felejtése.
Visszafelé az úton:
a fájdalmakból vissza a reménybe,
az elutasításokból vissza a bizakodásba,
a lettből vissza az örömvárásba.
Visszafelé az úton,
A nyár világfelejtő aranyába,
a nyár világakaró zöldjébe.
Vissza a kamasz éjszakákba,
a tücsökzenébe,
a sejtekbe szivárgott harmóniákba,
színekkel, szavakkal, zenékkel.
Visszafelé az úton,
a szavak rejtekébe,
a sejtésbe és a jelentésbe:
feltárt mélységükbe,
a láthatatlan lélek világba,
és fel a horizont fölé,
eloszlani benne a fénnyel,
együvé válni bűvöletével.
Visszafelé az úton
az egyszer volt rétekre, erdőkbe,
a gyöngyszirmot hullató akácok
lombja alá,
a gyermekláncfű bóbitái közé.
A dél csendjébe suttogó kalászok
hullámzásába.
A mezei utak csillámló szekérnyomába.
Visszafelé az úton,
A nyárba, a nyárba, a nyárba,
Ahol először megálmodtalak.
És tovább,
a születés előtti nem-létbe.
visszafelé az úton.
Lassú léptekkel,
az egyszer már volt bizonyosságba.
Lassú léptekkel, hogy
felfedhetetlenül takarja
az elhagyottat feledésbe,
visszafelé az úton.
Így, csak így sötétül
a halál jöttéig a felejtés:
az élet felejtése.
Visszafelé az úton:
a fájdalmakból vissza a reménybe,
az elutasításokból vissza a bizakodásba,
a lettből vissza az örömvárásba.
Visszafelé az úton,
A nyár világfelejtő aranyába,
a nyár világakaró zöldjébe.
Vissza a kamasz éjszakákba,
a tücsökzenébe,
a sejtekbe szivárgott harmóniákba,
színekkel, szavakkal, zenékkel.
Visszafelé az úton,
a szavak rejtekébe,
a sejtésbe és a jelentésbe:
feltárt mélységükbe,
a láthatatlan lélek világba,
és fel a horizont fölé,
eloszlani benne a fénnyel,
együvé válni bűvöletével.
Visszafelé az úton
az egyszer volt rétekre, erdőkbe,
a gyöngyszirmot hullató akácok
lombja alá,
a gyermekláncfű bóbitái közé.
A dél csendjébe suttogó kalászok
hullámzásába.
A mezei utak csillámló szekérnyomába.
Visszafelé az úton,
A nyárba, a nyárba, a nyárba,
Ahol először megálmodtalak.
És tovább,
a születés előtti nem-létbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése