Tokaji Márton

Fellegszárnyon

 

Földet ér a Nap az alkonyatban,
vörösen izzik,mint egy
tűzgolyó.
A múló idő horizonton pihen,
míg lecsorog a
bíborfolyó.
Csillagszemeket húz az éj az égre,
víztükörben ül a
holdsugár.
Az öledben keres menedéket
testem, lelkem, mint riadt
madár.
Ó, hogy lobog a tiszta szerelmünk,
s fellegszárnyon repül már az
éj.
Karjaimban álmodj kedves szépet,
holnap újra ránk köszönt a
fény.