Kiss Judit Ágnes

Illatok

Tán egy-két illat, ami ismerős.
Leginkább a tavaszi éjszakáké,
és ott a kávé vagy a csokoládé,
mit nagymama vasárnap délre főz,

mert elhitették, hogy otthon vagyok,
és megrettenek, mikor föleszmélek,
a kétely rág rajtam, almán a féreg,
mutatnak-e utat az illatok?

megtartanak-e, miben bízom, abban?
átvisznek-e a végső, mély vízen
oda, ahol e világ előtt laktam?

Ők vezetnének, nem kell kérni sem,
elindulhatok minden pillanatban,
de hogy hazajutok, már nem hiszem.