Körforgás
Ezen a bús éjféltájon
Minden csillagod bejárom,
Dideregve félve fázón
A válladra hajtom fejem.
Nem elvakult szenvedéllyel
Úgy vagyunk ahogy lenni kell,
A lebukó napkoronggal
Nem éreztük, hogy menni kell.
Nem kapni akarunk! Adni.
Minden érzést befogadni,
Életet nem elképzelve
Egy igazságot követve.
Megcsendül a lelkünk húrja,
Szívünk dobban: újra, újra...
Felragyognak a csillagok
Vágy, tűz, száguldó vér vagyunk.
Égő láng mardossa testünk,
Őrülten egymást keressük,
Mámortól megittasulva
Szabad Nirvánába jutva,
Meggyötörten, összetörten
Pihegünk egymásra dőlten
Kéjes fájdalomba esve
Minden törvényünk megszegve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése