Most
Most sem sejted, miért vagyok,
Szívemen lágy harmat ragyog,
hűsíteném forró kezed -
őrzöm fájó szerelmedet.
Lázas nagy szem, lelked-látó
borzongató fénybe kiáltó
halkan izzó vad, riadt szem -
ez vagyok, most megöregszem.
Sötét sírásba zárt tenyér
vagyok, vak remény;
részem a koldus-kézben reszkető
hideg félelem.
Régen gyönge könnyet ontó,
most csak céltalan bolyongó
száraz árok, egy halvány
bús ránc vagyok, Isten arcán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése