Illyés Gyula

Ősz felé


Minden ősz felé úgy közelgek
Mintha egy Édesanya várna
Reménykedve s gyermekül bízva,
Valahol engemet ott vissza.

Régi anyámnál is édesebb
Éri arcomat szemefénye,
Békéltető, ki a férfit is
Csecsemőként vonja keblére.

Kedvesemmel járom e rétet,
Hol immár őszi szagok szállnak,
Derengve emlékszem köténye
Illatára e jó anyának.

Múlásnak, ősi nyugalomnak
Terjeng e szagokban a titka,
Tétován állok s futnék az ő
Erős térdei közé vissza.

Tétova mosolygás melegszik
A nap körül s kit soha sírni
Nem láttatok: szívemet forró
Panaszok súlya nehezíti.

Előbb még sírnék s már mosolygok
Úgy érzem az ő közelségét -
Fényes felhők lebbennek, mintha -
Ő nyujtaná a zsebkendőjét...