H. Nagy Gabriella : Megérte

 Megérte


Mondd, hogy megérte
mondd, hogy minden jó
s megérte az út,
és minden kanyargó
a szándék
az akarat
és a szobában a fény,
mely szemedben megmaradt,
a képzelet,
mi magávalragadt.
Mondd, hogy megérte
a szív dobbanása
a tárgyak bölcs némasága
megérte az a pillanat,
ahol az óra
nem szaladt,
megérte az összesimuló két váll
szüntelen kacagása,
a hulló cseppek
mosolygós koppanása...
...csak mondd,
mondd, hogy megérte...