Thököly Vajk: Az utolsó virág hang

Az utolsó virág hang

 

Elhagyott csillag az égen,
Sötét felhők sűrűjében,
Se Nap, se Hold nem vigyázza,
Fényét folytja önmagába.

Magányos levél a szélben,
Hatalmas hegyek ölében,
Viharnak énekli dalát,
Esőnek mondja bánatát.

Tavasszal én még elhittem,
Hogy a nyárral örök lettem,
De már ősszel megroskadtam,
Hideg télbe belehaltam.

Utolsó virág a réten,
Szirmát veszti kis szívében,
Reménnyel tűnik a földbe',
Feltámad talán jövőre.

Kíméletlen nem lesz egy sem,
Ki elkísér csendben engem,
Az utolsó útra mentem,
Sírok bánatos lelkemben.