2014. március 14., péntek

Tamás Attila: Időtlen időkig

  Időtlen időkig


Nem először gondolok rád
Lelki szemeim előtt orcád
Mely valódinál részletesebben lát
Pajkos szemed, picurka szád

Eszmémben mindig nevetsz
Barátnál is jobban szeretsz
S, hűségemre mérget vehetsz
Remélem, soha nem feledsz

Ám a valóság nagyon más
Sajnos fájdalmas e vallomás
Szívemig hatol egy villámlás
Igazi, égből jövő látomás

Őszintén szólalva talán remélhetek
Vidám szemeidbe szerelmesen nézhetek
Csókot tőled bármikor kérhetek
S átélhetem ez álomszép képeket


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése