Efraim Staub: Neked csak játék

 Neked csak játék


Neked csak játék.
Álmokból szőttem puha párnát,
mesékből színes tarka képet,
öledbe raktam (messze mentem)
elérhetetlen távol-messzeséget.
Az ég kékjét szobád falára,
tengerszemet is tükrödül.
szerelmet véstem néma fákba,
S Te hallgattál, akár a fák.
Nekem élet, Neked csak játék.
Elhervadt számtalan virág.