Harcos Katalin: Fáj, hogy messze vagy...

 Harcos Katalin:  Fáj, hogy messze vagy...
   
     

Ma fáj, hogy messze vagy.
     Úgy lehajtanám öledbe fejem!
     Kérném, hogy itt maradj,
     míg elcsitul bennem az érzelem.
   
     Megfognám a kezed.
     Tenyeremben tartanám ujjaid,
     s megsúgnám - csak neked -,
     hogy énbennem miféle vágy lakik.
   
     Megcsókolnám a szád.
     Szerelmet adni -látod?- szép dolog…
     Nincs bennem semmi vád,
     mert te ott vagy, amíg én itt vagyok.